A Vértes csodálata Viszló Levente tollából

“Egy cseppnyi Magyarország címmel jelent meg tavaly a Vértesi Natúrpark monográfiája című, keményborítós csupa-csupa képpel gazdagított, izgalmas, szórakoztató és szeretnivaló kétkötetes kiadvány Viszló Levente szerkesztésében és tollából.

A cseppnyi ez esetben megtévesztő, mert a két könyv akárha egy kontinensnyi területről is szólhatna bőségével, s nem a kicsinynek számító Vértesről fástul, bogarastul, múltjával egyetemben.

Oly megszállottan a hely szerelmese a szerző, hogy nincs benne sem túlzás, sem unalmas sor, egy darab sem. Elöljáróban annyi Viszlóról, még 1982-ben elsőként szervezett az országban kerecsensólyom-őrzést, mert lelketlen természetrablók ellopták a ritka madarat, tojásaival együtt. Viszló Levente akkor lett ismert szélesebb körben a helyben az égen vitorlázó ragadozó madarak harcos pártfogójaként, amikor éppen kezdtek halk hangok hallatszani az aktív természetvédelemről, a klímaváltozásról. Hogy talán nem leigázni kellene a természetet, hanem óvni erőforrásainkat, s a kistájak apró kincseit sem aprónak tekinteni a maga helyén. Ő gyakorlatban kezdte művelni a természetvédelem „műfaját”, iskolás gyerekeket is maga mellé állítva a természet szeretetében.

Viszló Levente tudományos és természetvédelmi elkötelezettsége érzelmi pákával lett összeforrasztva. A két kötetben több, mint ezeroldalas monográfiát pedig szintén a saját szavaival „nem az egyszázaléknyi szakembernek szánta, hanem a kilencvenkilenc százalék laikusnak”. Némi adat róla: 1962-ben még otthon született, Csákváron, nem kórházban, s azóta sem távolodott el szülőhelyétől. Ha kérdik, mivel foglalkozik, azt feleli szokásos modorában: „minden oly hiábavalósággal, amivel más nem”. Természetvédelmi mérnök, az országban az elsők között, 1991-ben alapított Pro Vértes Közalapítvány vezetője, oroszlánrészben neki köszönhetően 2005-ben alakult meg az országban az elsőként a tizenhét települést magában foglaló Vértesi Natúrpark, Szárligettől Mórig és Pátkáról Tatabányáig.

Tájkutató és gyűjtő, s a természetvédelemmel párhuzamosan a helyi hagyományok, kultúrtörténeti kincsek felderítője, dokumentálója. Ha mesél, megunhatatlanul sorolja a Vértes, e kicsiny birodalom gazdag múltját a földtörténeti őskortól napjainkig gombákról, cincérekről, árvalányhajról, erdőkről, miként az uradalmak derék urairól, a szívébe zárt parasztokról, öreg cselédekről, s hát az utóbbi „modern” idők rendszerváltás előtti és utáni fontos eseményeiről. S ilyen a kétkötetes könyv is: mesél, igazat, részletesen, a mai vizuális követelményünk alapján rengeteg képpel, rajzzal. Íróember írta, természetvédő vénával, s maga mellé kiváló szakembereket kért fel a teljesség kedvéért.

“Nem kell egyben elolvasni, ki bírná? Vagy mégis? Egy-egy fejezetet fellapozván, foglyul ejt olvasmányossága”

Az Egy cseppnyi Magyarország első változata 1996-ban jelent meg, kibővítve elképesztő alaposságú második kiadás lett belőle. Alapjául már először is Levente édesanyjának, Viszló Gyuláné Reményi Máriának fotógyűjtése szolgált, áldassék érte! Tizenötezer fotó és többezer cikk, film, egyéb kiadvány van a Pro Vértes birtokában, illetve jegyzi ezeket a szerző, s nem mellesleg rendezi meg két évtizede évről-évre a Mihály-napi lovas- és pásztortalálkozót, s büszkélkedik a szabadon legelésző szürkegulyával. Családja, gyermekei követik a hely szeretetében, az írásban, gyűjtésben.

A Vértes térsége viszonylag háborítatlan tömb, szélein halad út és vasút, a települések is inkább peremén a török óta, ám ama tizenhétnek egyenként is izgalmas a történelme. A könyv róluk is ír. Csapongunk. Csákvár az ezerjó (bor) és az ezer ló hazája, s bodméri gyökerekkel bíró Madarász testvérek, László és József országgyűlési képviselők voltak, Csákvár és Cece küldötteiként; József hatvanhét évig töltötte be e tisztet, 102 éves korában még felszólalt az Országgyűlésben!

Persze olvashatunk a Nagy-Magyarország-szerte ismert csákvári fazekasokról, a barlangokban talált háromujjú őslóról, a dicsőséges 1848-ról, s megrendítő, új dokumentumokkal gyarapított fejezet szól a második világháború helyi történéseiről, majd a németek kitelepítéséről. S hosszasan, letehetetlen olvasmányként a gazdag néprajzi vonatkozásokról Levente gyűjtéséből. Földtan, vízrajz, őslények, történelem, kultúra, tisztes iparosok, régi receptek, vértesi népviseletek – mind-mind belefért. És az első kötet utolsó lapjain a Vértesi Natúrpark rendkívüli eseményei közt olvashatunk földrengésről, sáskajárásról, májusi hóförgetegről – dokumentáltan mindről. De ezt csak a „bulvár” kedvéért említjük meg, igazak ezek is. A többi szerző, s a fejezek is megérne önmagában egy misét. Meglátják, ha fellapozzák a két kötetet. Bárhol. Bármelyiket.”

Fejér Megyei Hírlap, 2020. február 8.
Szerkesztő: Zsohár Melinda

Az eredeti cikk a következő linkre kattintva elérhető: https://www.feol.hu/hetvege/a-vertes-csodalata-viszlo-levente-tollabol-3540261/